Pénztárca 50.000-rel, adatfelvétel egy cetlire...

2009.11.05. 18:59 Békéscsaba figyelő

Vannak helyzetek, amikor az ember nem tudja, hogyan cselekszik jól. Múlt héten én sem tudtam, mit tegyek, végül a rendőrséghez fordultam segítségül. Kezdjük az elején.
Mint arról beszámoltam, az őszi szünetben egy hétvégét a Pilisben töltöttem a Kedvesemmel. A MÁV-ot választottuk, hogy eljussunk a célunkhoz. Úgy gondoltuk, hogy a Békéscsabáról Budapestre menetrend szerint 6:18-kor induló, Bukarestből indított vonat lesz számunkra a legmegfelelőbb, ugyanis az Istern Euro Night elnevezésű vonat kocsijai a legkomfortosabbak. Már a vonatjegy megvásárlásakor figyelmeztetett minket a jegyárusító hölgy, hogy ha időre megyünk valahova, akkor ne ezt a vonatot válasszuk, mert 1,5 óra késéssel szokott Békéscsabára érkezni. Mivel számunkra fontos volt, hogy "normális" vonattal utazzunk, így bevállaltuk még a 1,5 órás késést is. A csabai vasútállomásra időben kiérkeztünk, s nem lepődtünk meg a "hangosbemondó üdvözlésén", miszerint vonatunk 70 percet késik. Nem volt mit tenni, néztük a napfelkeltét, az álmosan érkező embereket, s azt, hogy a 7:18-as Budapestre tartó vonat eldöcög a repülő híd felé. Már fél 8 felé járhatott az idő, amikor megérkezett a várva várt vonatunk. Sikeresen felszálltunk rá, s elfoglaltuk magunkat a 2,5 órás út folyamán. Már Budapest határában jártunk, szedelőzködtünk, amikor a Kedvesem megpillantott egy pénztárcát az előttünk lévő ülésen. Kinyitottam, s láttam, hogy egy román állampolgárságú hölgy személyi igazolványa van benne. Az, hogy mennyi pénz van benne igazából nem is érdekelt. A "buxszát" beleraktam a táskámba. Ez után elkezdtem gondolkozni, hogy ha beértünk a Keleti-pályaudvarra, hova vigyem, kinek adjam le az elhagyott tárgyat. Gondoltam arra, hogy a forgalmi irodában adom le, ám úgy gondoltam, a "Keleti" rendőrségi irodájában "nagyobb biztonságban" lesz a tárca és az iratok. A vonatról leszállás után az első utunk a rendőrségre vezetett, ahol elmondtam mi a szituáció. A rendőr elkérte az irataimat, felírta a nevemet, címemet, telefonszámomat egy körülbelül 6x4 centiméteres papírdarabra. Ez után kibontotta a pénztárcát majd összeszámolta a benne lévő pénzt. 30.000 Forintnak megfelelő Lei és 20.000 Forint volt benne. (Meg néhány személyes dolog.) Valljuk be, sokkot kaptam. Nem azért, mert a pénzre fájt volna a fogam, egyszerűen csak azért, mert nem győzött meg az adatfelvétel módja...egy darab cetlire igazából nekem nem tűnt túl hivatalosnak. (Én naiv gondoltam, hogy majd jegyzőkönyv, stb.) A rendőr az elszámolás után elmondta, hogy értesíteni fogják a román nagykövetséget és eljuttatják a hölgynek a tárcát, miközben megjegyezte, hogy általában ezeket pénz nélkül találják már meg. Ez után szépen elköszöntem és folytattam utamat abban a hitben, hogy megvolt a napi jócselekedet. 
Ló***szt. Elnézést a vulgáris kifejezésért, de körülbelül 10 perccel a yard elhagyása után rájöttem, hogy lehet hibáztam. Továbbra is csak a kis fehér cetli járt a fejemben. Hivatalos nyoma nem volt annak, hogy én azt a tárcát pénzzel együtt adtam le. S féltem, illetve félek, hogy a tulajdonosa már nem fogja az igen nagy összegű pénzét viszont látni. Átgondolva a helyzetet az lett volna a legjobb, igaz lehet nem a leggyorsabb megoldás, ha postán elküldöm a Hölgy részére az egész tárcát még akkor is, ha ez nekem nagy(obb) költségekbe is került volna. Lehet, hogy hibáztam, lehet, hogy nem. Nem vagyok pesszimista típus alapjáraton, de most úgy gondolom, nem döntöttem helyesen....